Kidőlt egy pillér!

ervin

Június 15-én érkezett a hír, hogy Mihalovits Ervin elhunyt.

A Nyugdíjasok Országos Képviselete tiszteletbeli elnöke hajdan évtizedes nyugdíjas mozgalmi tevékenységével valóban a hazai nyugdíjas élet tartóoszlopa volt.

Szövetségünk osztozik a család és a társzervezetünk gyászában.

A hajdani vezetőtárs, nevezzük inkább "harcostárs" emlékező, búcsúzó szavait Jankovits György, a NYOSZ korábbi elnöke fogalmazta meg, melyet alább olvashatnak.

Ervin barátunk, nyugodj békében!

Némethné Jankovics Györgyi, NYOSZ elnök

Kidőlt egy pillér!

Nem az elköszönés a most vállalt dolgom, hanem az egy majd 20 éves kapcsolatra emlékező barát, harcos – versenytárs hosszú útra kísérő, minden tegnapi árnyat feloldó, utolsó kézfogása.

Néhány hónapja, hogy egy népes, országos nyugdíjas rendezvényen találkoztunk. "Összefutottunk, mondtam volna pár évvel korábban, de mostanra ez inkább irónikusnak tűnne, hiszen a 80. éves korunkhoz illően lelassultunk, s hajdani hevületünk is alábbhagyott, szemünkben, szövegünkben sem izzott a tegnapi parázs. A vitázó csatáink szelleme is múltba tűnt s mintegy megbékélve tegnapi önmagunkkal, a halványuló "harctéri" emlékeinkkel inkább a másik iránti baráti figyelmesség apró rezdüléseivel örültünk egymásnak.

Június 15-én érkezett a hír, hallom a hírt, hogy Mihalovits Ervin elhunyt. A döbbenet fogja lettem, mely elindította bennem az emlékezés személyes szálait. Egykorúak vagyunk, egyszerre léptünk be a nyolcvanasok sajátos hangulatú, inkább terheket osztó világába. Az emberi lét gyakran viszontagságos nyugdíjas szakaszában ismertük meg egymást, s amikor a közbeszéd a megérdemelt pihenésről szólt, mi meg egy új kiteljesedés lehetőségét-feladatát találtuk meg a nyugdíjas mozgalomban. Az a közel 20 esztendő, amelyet magunkból e feladatra szántunk, izgalmas kohónak bizonyult nemcsak a munkára, hanem a személyiségünk ötvözésére is. A rendszerváltás hevülete hívta életre a két párhuzamos pályán futó országos nyugdíjas mozgalmat, Ervin az egyikben, én a másikban szolgáltam a korosztályunk anyagi biztonságát és közérzetét.

Bár világlátásunkat azonos elvek-célok vezették, s személyes kapcsolatunk mindvégig szinte baráti és felhőtlen volt, ám ha a közélet, az idős emberek sorsa, képviselete volt az útkeresésünk tárgya, akkor gyakran ütköztek nézeteink. Mindketten a saját utunkat célszerűbbnek tartva, szerettük volna azt dominánsnak, kizárólagosnak láttatni. Ez a mi, majd' két évtizedes versenytársi múltunk lényege, amely sokakban az eltérő személyes ambíció értelmezését kapta. Határozottan állítom, hogy soha nem személyes indítású volt a verseny- helyzetünk, hanem az eltérő megközelítés és az a közös vétség, hogy nem voltunk eléggé elszántak a mozgalmi - szervezeti egység megteremtésében.

A kései sirató József Attila óta nem egy vers cím, nem egy világirodalmi gyöngyszem csupán, hanem az emberi tisztesség olyan buzgása is, amely békévé oldhatja két ember soha nem perzselő, de hevesnek látszó viszonyát. Ez a buzgalom munkál most bennem, amikor gépem előtt ülve kitárulkozom. Én, aki időben hosszú távon és térben közvetlen közelről ismerhettem Mihalovits Ervin emberi értékeit, a nyugdíjas ügy iránti rendíthetetlen elkötelezettségét, kell, hogy belekiáltsam ebbe a nagy magyar nyugdíjas némaságba, hogy veszteség érte korosztályunkat. Hogy nélküle szegényebbek vagyunk, s szellemi örökségének gondozása, ébren tartása nélkül, ágról szakadtak leszünk!

Ervin!

Pihenj békével! E sorokkal is ezt akarta szolgálni öreg barátod!

Jankovits György

 

Keresés a honlapon

Elérhetőségeink

1074 Budapest, Szövetség u. 9.
Tel.: 06/1/210-0326
Email: nyosz@enternet.hu

Partnereink

aidaco

drava hotel

experidance

otp travel

solar

stonehenge logo